|
||||||||
|
|
||||||||
|
||||||||
|
|
Lesz-e megoldás a bajba jutott devizahiteleseknek? (2010-07-01) Jelenleg mintegy 1,5 millió ember, közel 900 ezer család rendelkezik devizahitellel, melyből 90 ezer olyan lakáshitel, ahol a hitelfelvevő már több mint 90 napja nem tudja fizetni a törlesztőrészleteket. A tartósan fizetésképtelen adósok számára többféle megoldáson dolgoznak mind a pénzintézetek, mind az állam. A devizahitelesek törlesztőrészlete akár harmadával, negyedével is magasabbra rúgott már, mint amennyivel az adósok annak idején, a hitelfelvételnél számolhattak. Könnyebbséget számukra az jelenthetne, ha a törlesztőrészleteket csökkenthetnék rövidebb vagy hosszabb időre, esetleg a törlesztésre haladékot, türelmi időt kaphatnának. Valószínűleg a legtöbben a törlesztés átmeneti felfüggesztését kérték a bankjuktól, azonban ez legfeljebb csak néhány hónap időnyereséget jelenthetne. A hitel futamidejének meghosszabbításával lecsökkenthetők a havi törlesztőrészletek, azonban ez a megoldás pluszköltségekkel is jár, és a végső hiteltörlesztés jelentősen magasabb összeget érhet el. A törlesztőrészlet forintban történő fixálása is járható út, amikor a havi részletek nem emelkedhetnek az árfolyamváltozás miatt, a futamidő viszont szintén jelentősen hosszabbá válik, és a fizetni nem tudók számára nem jelent megoldást. A devizaalapú hitelek forintalapúra váltása ugyan kiküszöbölné az árfolyammozgások okozta többletköltségeket, azonban az átváltás után, ha fixek is maradnának a törlesztőrészletek, az átváltási, „forintosítási” költségek miatt – stabilan bár, de magasabbá válnának a havi részletek, akár 40 százalékkal. Igazi megoldást csak a kormány segítsége jelenthetne. Többféle megoldási javaslat merült fel az utóbbi időben. Az egyik szerint a kormány kidolgozna egy kedvezményes kamatozású forinthitel-konstrukciót, amellyel a devizahitelek forinthitellé való konvertálását oldanák meg. A még nem bedőlt hitelek egy része így átkerülne a bankoktól (fedezettel együtt) az államhoz, ahol egy alap gondoskodna a költségek minimalizálásáról. A bankoknak sem érdekük hitelesek fizetésképtelenné válása, a „tömeges” kilakoltatás, hiszen például egy 10 milliós követelés végrehajtási díja körülbelül 2 millió forint, amihez még hozzájönnek további költségek is. (Jelentések szerint megközelítően 70 milliárd forintnyi kifizetetlen közműszámlát jegyez a Díjbeszedő, és ez csak a fővárosi közüzemi szolgáltató társaságok megvásárolt számláit tartalmazza.) Egy állami követeléskezelő szervezet létrehozásával rendezhetnék a fizetésképtelenné vált hitelesek helyzetét is. Ez a szervezet dönthetne arról is, hogy a fizetni nem tudó adós lakását állami tulajdonba venné, és az adósnak mint szociális bérlakást kínálná fel bérletként. A tulajdonjog így átalakulna bérleti joggá, de nem kerülhetnének utcára az adósok. Az egyedileg megállapított bérleti díjról az önkormányzatok döntenének, az átvett hiteleket pedig központilag finanszíroznák. A bajba jutott adósok elsősorban a gyors kormányintézkedésekben reménykedhetnek, és talán az euró bevezetésében, de sürgős segítségként a bankoknál kell utánajárniuk a lehetséges átmeneti megoldásoknak. Régebbi cikkek >> |
|
|
|
|